Hollandiában már nem csak a tulipán virágzik, hanem a napenergia-piac is, sőt, utóbbival kapcsolatban az is kimutatható, hogy 2014 azonos időszakához képest az országban mintegy 100 százalékkal ugrott meg a napelemek kereskedelmi forgalma.
A holland napenergia-termelés eddigi, nagytermelői oldali negligálását persze lehet azzal is magyarázni, hogy a kis, de sűrűn lakott országban a termőföld ehhez eddig túl értékesnek találtatott, ugyanakkor az is igaz, hogy a temérdek háztetőt mint kihasználható telepítési potenciált Hollandiában (is) csak most kezdik igazán felismerni.
Mindezt azután, hogy a bíróságon jogerősen elmarasztalták a holland kormányt amiatt, hogy nem vállal elég komoly szerepet a zöldenergiás projektekben. A hágai per, melyről a hvg.hu is beszámolt, arról szólt, hogy civilek perelték be az államot, és kényszerítették ki, hogy az eredetileg 2020-ra vállalt 15-17 százalékos károsanyagkibocsátás-csökkentési szintet emeljék fel legalább 25-re.
A döntést követően a kormány nem fellebbezett, és nem feszült bele a helyzetbe, hanem villámgyorsan átalakította a támogatási rendszert. Mint azt ezzel kapcsolatban korábban megírtuk: miután a szabályozás néhány, eddig kritikus pontján egyértelműsítették, egyszerűsítették és a háztartási büdzsék számára (is) vonzóbbá tette a németalföldi ország kabinete, a tulajdonosok robbanásszerűen nagyarányú napelem-telepítéseket indítottak el.
A lakossági „piaci katapult” mérete is ismert: Hollandiában egy év alatt megugorhatóvá vált az a szint, amit az Orbán-kormány – egy szakmai számítás szerint 2014 végére – a saját megújuló energiás cselekvési tervében megfogalmazottakhoz képest elmaradásban produkált. (Sőt, a reális tervszámokban szereplő 2 millió napelemtábla installálása valójában jóval több is, mint a magyar kormányra olvasott 242 ezer négyzetméternyi, négyéves elmaradás.)
